14. Fejezet

A változás medencéje

Újra kislány vagyok, öt évesen kapaszkodok apu izmos vállaiba, lábaimmal körbeölelem a testét, miközben ő egy ismerős dallamot dúdolva ringat álomba. Fejem a nyaka körül pihenő karomra hajtom, lehunyom a szemeim, és hallgatom a dúdolását, várva, hogy átlépjek az álomvilágba.

Hirtelen zuhanok, a nyakamig elmerülök valami folyós, hideg anyagba, és rémülten pattannak ki a szemeim, halk sikollyal kapaszkodok erősebben a testbe, ami megtart.

- Semmi baj – Sehun kuncogását hallom a fülemben.

Körbenézek, a Nap ragyogóan süt, fénye megcsillan a körülöttünk fodrozódó, kristálytiszta víz felszínén. Egy hatalmas medencében vagyunk, előttem tornyosul a luxus börtönöm, körülöttünk pedig ugyan olyan kerítés van, mint a kertben, és a pszichopata tart a karjaiban.

- Mit csinálsz? – halkan kérdezem.

- Kedvem támadt pancsolni – szórakozottan válaszol.

Elengedem a testét, lábujjhegyen állok, hogy a fejem a víz fölött maradjon, és bosszúsan fröcskölök Sehun képébe.

- Olyan rossz volt, egy pillanatra azt hittem megfulladok! – morgolódok.

- Nyugi – letörli az arcáról a vizet, jókedvűen vigyorog rám. – Végig fogtalak.

Bevillan az álomkép, hogy egy perce még apa karjaiban voltam, és elszomorít, hogy visszakerültem a valóságba.

- Hé – az aberrált közelebb úszik. – Mi a baj?

- Fáj még... – kerülöm a tekintetét. – Ott lent – lenézek a vízbe.

Egy fehér bikini van rajtam, a szemeim átsiklanak Sehun testére. Félmeztelen, egy térdig érő fürdőnadrág van rajta, de a mellkasán nem tudom kivenni, hogy vannak-e rajta hegek, a víz túlságosan kavarog körülötte.

- Sajnálom – derekamat átkarolva szorosan húz magához, fejét az enyémnek dönti. – Nem akartalak bántani.

- Miért vagy most ilyen kedves? – meglepettségemet elrejtve kérdezem.

- Csak a bűntudat teszi – elhalkul, egyik keze testünk közé siklik, a hasamat simogatja. – Jóvá akarom tenni, hogy durván büntettelek.

Nem tudok kiigazodni rajta, egyszer megbüntet, utána meg vigasztalni próbál, amiért megbüntetett. Mi? Ezt nem értem...

Karjaimat megfogva a nyakába akasztja őket, a medence falához tol, majd keze a bikinim alsó részébe csúszik.

- Sehun – rémülten kapok a csuklójához. – Ne...

- Shhh – visszaemeli a kezem a nyakához. – Lazíts.

Ismét a bugyiba nyúl, ujjait újra meg újra végighúzza a nyílásomon, amitől felsóhajtok.

- Jól esik, ugye? – rekedten suttog a fülembe.

Folytatja, majd körkörös mozdulatokkal kezdi ingerelni a csiklóm, nyögve borulok a vállára. Kellemesen bizseregni kezd az alfelem, elnyomja a fájdalom érzetét. Apró köröket ír le érzékeny testrészemen, hol erősebben, hol gyengébben.

- Rajtam kívül még senki nem ujjazott meg? – nyelve hegyét végighúzza az állkapcsom vonalán.

- N-nem... - lehunyt szemekkel nyögöm.

- Ennek örülök – érzem a mosolyát.

Egyik ujja belém csúszik, lassan mozgatja, de csak annyira húzza ki, amennyire a bikinialsó anyaga engedi. Erősebben kapaszkodok a nyakába, egyik lábammal átölelem a derekát, hogy intenzívebb legyen az érzés.

- Ó – meglepetten kuncog. – Ennyire tetszik?

Folytatja, de ezúttal már két ujja mozgolódik bennem, hüvelyfalamat simogatják, kényeztetnek. Hangosan felsóhajtok, fejem a nyakhajlatába fúrva nyögdécselek, majd váratlanul kihúzza az ujjait.

- Most képzeld magad elé azt, amikor a zuhany alatt voltunk – kéjes hangon suttog. – Lassan hatolok beléd – ismét megtölt a két ujjával, úgy mozognak bennem ahogy azt elmondja –, finoman, óvatosan mozgatom a csípőmet, a farkam minden egyes centijét beléd nyomom. Ahh... – felnyög.

Hangjától összerándulnak az alfelemben lévő izmok, és ettől én is nyögök. Szavai irányítják a képzeletem, úgy érzem magam, mintha tényleg a zuhany alatt állnánk.

- Begyorsítok – folytatja –, minden mozdulatommal közelebb löklek az orgazmushoz, a farkammal teljesen megtöltelek – egyre erősödik bennem az érzés, szinte már szenvedek az élvezettől –, de lelassítok mielőtt elmennél – ujjaival így tesz. – Mélyre hatolok, a farkam lassan járja be minden centidet, és minden ütközésnél elérem azt a kis pontot, amitől a fellegekben érzed magad.

- Hhnn – nyöszörgök, mert valóban ott az a valami, amit megnyomva az őrület határára kerülök.

- Na, mi lesz, szüzike? – játékosan kérdezi. – El tudsz menni az ujjaimtól is?

- Folytasd – nyögöm.

- El akarsz élvezni? – cukkol, kihúzza a kezét a bikiniből, és az anyagon keresztül simogat. – Kérd szépen!

Majd' robbanok az érzéstől, szenvedek, önkívületi állapotba zuhanva kezdem kérlelni.

- Kérlek – kétségbeesett hangomra halkan kuncog. – Ne hagyd abba, könyörgöm!

Keze visszacsúszik, két ujja ismét a hüvelyembe nyomódik, hüvelykujjával pedig a csiklómat gyötri. Hangosan nyögök, nem tudom elviselni a két pontból áradó, intenzív érzéseket. Olyan erősen szorítom magamhoz Sehunt, amennyire az erőm engedi, és szüntelenül nyögdécselek.

- Szeretném hallani ahogy elélvezel...

Több se kell, érzékien rekedtes hangjától robbanok, hüvelyem megszorul az ujjai körül, majd újra és újra összerándulnak az izmaim, hangos nyögéssekkel söpör végig rajtam az orgazmus.

- Imádom a hangod – gyengéd puszikat lehel a nyakamra.

Zihálok, a gyönyör utolsó hullámai után próbálok lenyugodni, azt érzem, hogy itt helyben el tudnék aludni. Sehun a másik lábam is a derekára teszi, majd a lépcső felé veszi az irányt, karjaiba vesz, és kivisz a medencéből.

- Tartsd csukva a szemeid – halkan utasít.

Lefektet az egyik napozóágyra, és visszafogottan felnevet.

- Már egy kis orgazmus is ennyire kifáraszt? – gúnyolódik.

Kis orgazmus?! A világomat se tudom... Résnyire nyitom a szemem, pilláim alól tökéletes rálátásom van a hátára, a napozóágy szélén ül, és a földön matat valamit. Megint elborzaszt a látvány, de most végre közelebbről is szemügyre vehetem. A legfeltűnőbb egy hosszú, vastag, sötétebb színű heg, ami végig nyúlik a bal oldali lapockáján. A többivel ellentétben ennek az egynek nem egyenes a széle, mintha valamivel felhasították volna a bőrét. Szörnyű, és elszomorító a látvány. Sehun visszafordul, ezért visszacsukom a szemeim. Érzem, hogy egy puha törölközővel bejárja a testem, majd valami hideg folyadékot kezd szétkenni a lábaimon.

- Mit csinálsz?

- Bekenlek naptejjel – már a combjaimnál jár. – Nem szeretném, ha a hófehér bőröd megégne.

- Ó – elmosolyodok.

Egyszerűen imádom a kedves Sehunt. Finoman simogatja a hasam, bőrömbe masszírozza a folyadékot, majd a mellkasomat kihagyva áttér a vállaimra, onnan megy visszafelé, és feltűnően sokáig foglalkozik a melleimmel. A bikini fölötti részen szaladgálnak az ujjai, megtéve ugyan azt az utat.

- Ott már biztos nem fogok leégni – kuncogok.

- Biztosra szeretnék menni.

Kezei eltűnnek, majd pillanatokkal később az arcom jobb felére folyik a hideg naptej. Sehun nevetése tölti be a levegőt.

- Olyan, mintha az arcodra élveztem volna – nevetgél.

- Perverz...

Nem tudom, hogy hallotta-e, de nem reagál rá semmit, szótlanul bekeni az arcom, majd a nyakam is.

- Fordulj meg – ujja hegyét végighúzza az orrcsontomon.

Úgy teszek, kezeimet a fejem alá teszem, és hagyom, hogy eloldja a bikinifelső csomóit. Tenyerei finoman járnak végig a vállaimtól egészen a lábamig, majd visszatér a fenekemhez, és ott újból beken.

- Ah, Istenem... – sóhajt.

Halkan kuncogok, vissza akarok fordulni a hátamra, de ő nem engedi.

- Maradj nyugton – fegyelmez.

- Én nem kenhetlek be?

- Nem – vágja rá.

- Miért nem érhetek hozzád?

- Mert nem szeretném – meglepően higgadt.

Ó, témánál vagyunk...

- De én hozzád szeretnék érni – folytatom.

- Hyeri, nem lehet, értsd meg... – és még mindig nyugodt a hangja.

Tudom, hogy egy pillanat alatt kihozhatom belőle a pszichopata énjét, de megkockáztatom, és tovább próbálkozok.

- Legalább csak egy kicsit. Ha szólsz, azonnal abbahagyom.

Felsóhajt, szinte hallom ahogy forognak a kerekek a fejében, erősen gondolkozik.

- Jól van – mondja végül. – De, ha azt mondom elég, azonnal leveszed rólam a kezeid.

- Igen – helyeselek, belül valamiért szétvet az öröm.

- És a szemeid végig csukva lesznek, ha ki mered nyitni őket hozom az alvómaszkot, a bilincset és a szigetelőszalagot is – szigorúan közli. - Világos?

- Igen, uram – próbálom elnyomni a feltörni készülő változását. – Kérése számomra parancs.

- Helyes – érződik a mosolya.

Gyengén a fenekemre csap, majd leszáll rólam, én pedig a bikinit fogva felülök.

- Ez nem fog kelleni – elveszi a felső részt, kezeimmel takarom a melleim.

- Hé! - homlokomat ráncolom.

- Ne félj, nem lát senki.

Helyet cserélünk, lefekszik a hátára, majd a kezeimet fogva irányít. Meglepetten szívom be a levegőt, amikor ágyékára ültet, és a vékony anyagokon keresztül érzem a merevedését. Már mióta állhat neki? Valószínűleg a medencében való "kényeztetésem" óta, ezért meglep, hogy semmi olyat nem tett, amivel könnyíthetne magán. Megpróbálok hátrébb csúszni amitől felnyög, de a derekamat fogva nem enged elmozdulni.

- Sehun! – rászólok.

- Valamivel el kell terelned a figyelmem...

Ó, ez nem is rossz ötlet. Kezembe adja a flakont, majd elenged, hallom, hogy vesz egy nagy lélegzetet.

- Kezdhetem?

- Igen... – hangjából árad a bizonytalanság.

Hirtelen elönt az izgatottság, a gyomrom összeszűkül. A tubusból nyomok a tenyerembe egy kevés naptejet, összedörzsölöm a kezeimben, majd vakon nyúlok lefelé, Sehun mellkasa irányába. Hogy fog reagálni? Hozzáérek, és rögtön ledob magáról, vagy lehet, hogy most megtöröm a jeget?