11. Fejezet

Válaszokra éhezve

A szemeim csukva vannak, nem látom Sehunt, csak a dúdolását hallom, miközben egy törölközővel szárítja a testem.

- Ez furcsán fog hangzani, de életemben először szeretkeztem valakivel – hangján érződik a mosolya.

- Tessék? – szemöldökeim a magasba futnak.

- Igen, ez számomra is abszurd. Eddig tárgyként tekintettem a nőkre, akiket megdughatok, hogy kielégítsem a vágyaim – legalább beismered –, de most azt éreztem, hogy ez más volt. Nem tudom miért, de mintha először élveztem volna igazán – elhallgat és folytatja ugyan azt a dallamot.

Csak hüledezek a szavaitól, körém tekeri a puha anyagot, a melleim fölött betűri, hogy ne csússzon le, majd valahova leültet. Messzebbről hallom a dúdolását, ezért észrevétlenül kilesek a szempilláim alól. A csappal szemben ülök, a mellette lévő szekrényben turkál Sehun, oldalasan áll felém, de nem veszi észre, hogy őt nézem. Gyorsan megvizsgálom, egy törölköző van a derekán, váratlanul elfordul, így már a hátát látom, és a szemeim elkerekednek. Tökéletes bőrét rengeteg heg csúfítja el. Mind olyan, mintha vágások lennének, de mindegyik más, van ami sötétebb, világosabb, nagyobb, kisebb, szélesebb, keskenyebb. Felvesz egy pólót, amivel eltakarja őket.

- Most már kinyithatod a szemed.

Visszafordul felém, én pedig úgy teszek, mintha eddig nem őt néztem volna, de az arcomról nem tudom elrejteni azt a sajnálatot, amit most érzek.

- Mi a baj? - meglepetten pislog.

- Semmi – egy mosolyt erőltetek magamra.

A hátam mögé lép, ismét halkan dúdolni kezd, ujjaival lassan bontogatja szét a nedves tincseimet. Kezébe vesz egy hajszárítót, beindítja, és a hőt a hajam felé irányítja. A készülék zúgása elnyomja a dúdolgatását, de az én gondolataimat nem. Nem tudom elhinni, hogy egy apa ilyen sebhelyeket képes okozni a fiának... Nem vagyok biztos benne, hogy tudni akarom miféle szörnyűségeket tehetett vele. Sajnálom, hogy ezen a szép testen ilyet kell látnom. Miket beszélek én?! Éppenséggel gyengéden bánik velem, de mégiscsak fogva tart, és lehet, hogy akár holnap újra megerőszakol. Nem tudok kiigazodni a hirtelen hangulatváltozásain... Az apja miatt vált ilyenné? Hirtelen olyan más, mintha most az igazi énjét látnám. Bár ki tudja, hogy melyik az igazi. Na, és mire véljem ezt az „először szeretkeztem" dolgot? Szeret-keztem Hm...

Elmélkedés közben őt bámulom a tükörből. A hajam szárítására koncentrál, egy apró mosollyal az ajkain.

Többre tart egy eszköznél, amivel kielégítheti a vágyait? Az ilyen emberek, mint ő képesek szeretni valakit? Vagy ez csak egy csel lenne, hogy maga mellett tartson? Nem tudom mit gondoljak, bármi is legyen, én nem bízom benne. Továbbra is azon leszek, hogy minél többet megtudjak róla, és ez fogja eldönteni, hogy a pszichiátriára kerül vissza, vagy börtönbe megy.

Kikapcsolja a hajszárítót, egy kefét vesz a kezébe, és óvatos mozdulatokkal fésüli a már száraz hajamat.

- Azon az éjszakán, amikor beszálltál az autómba, rögtön tudtam, hogy különleges vagy – szavaira megszeppenek, tekintetünk találkozik a tükörben. – Nem hittem volna, hogy ilyen hatással leszel rám, de egy nap alatt többet értél el, mint a pszichológusom fél év alatt.

Ó! Ő maga hozta fel a témát, nem szalaszthatom el ezt a lehetőséget!

- Miért mentél pszichológushoz? – úgy teszek, mint aki semmiről se tud.

- Mert elmebajos őrült vagyok... a te szavaiddal mondva – mosolya kiszélesedik.

- Komolyan, Sehun – én is elmosolyodok. – Jobban meg szeretnélek ismerni.

- Majd idővel... talán.

- Talán?

Nem válaszol, gondolom ezzel lezártnak tartja a témát, ezért nem kockáztatok, hogy tovább kérdezősködök és felbosszantom. Már ez is haladás.

Felvesz egy alsónadrágot, majd leveszi a derekán lévő törölközőt, felállít a székről, és kézen fogva kivezet a fürdőből. Körbe akarok nézni a szobájába – mert gondolom ez az övé –, de időm sincs rá, mert rögtön kimegyünk a folyosóra, be az én szobámba. A gardróbban leveszi rólam a törölközőt, és egy általa választott hálóingbe bujtat, majd az ágyhoz vezet.

- Feküdj le – megteszem amit kér, majd betakar. – Jó éjt – egy puszit nyom az arcomra.

Meglepetten nézek utána, kisétál, lekapcsolja a villanyt, és bezárja az ajtót. Mi a szar volt ez? Egy pillanatra úgy éreztem magam, mintha a lánya lennék...

Teljesen kiszámíthatatlan, és emiatt folyton össze vagyok zavarodva. Csak bámulok a sötétségbe, majd egy sóhaj kíséretében lehunyom a szemeim, és az oldalamra fordulok. Benyúlok a párnám alá, hogy megigazítsam, de valami a kezembe akad. Kihúzom, felülök, majd az éjjeliszekrény felé nyúlva felkapcsolom a kislámpát. Egy könyvszerű dolgot tartok a kezemben, amire egy kis papír van ragasztva.

Remélem ebben találsz pár választ a kérdéseidre.
Olvasd el figyelmesen!
Suho

A szívem hevesen dobog, felnyitom az előlapot, és az első oldalt kézírás tölti be. Átlapozom az egészet, a nagy része üres, és néhány papírlap az ölembe esik. Az egyiket kibontom, ezen nyomtatott betűk vannak, és egy kórházi pecsét.

ZÁRÓJELENTÉS

Oh Sehun

1994.04.12

Férfi

Koreai

435-632, Jeil-ro, Jungwon-gu, Seongnam

Kórelőzmény

Felvételkor (2012.04.08) semmi nem volt tapasztalható a felmerülő problémákból. Ezen felül jelentős mennyiségű, behegesedett sebek borították a felső testét.

Kísérője elmondása alapján az utóbbi fél évben magatartás- és életvitelbeli problémák következtek be a betegnél.

Belgyógyászati állapot

Egészséges

Neurológiai állapot

Egészséges

Pszichés állapot:
Érzékszervei által észleli, érzékeli a külvilágot, az érzékelt benyomásokat felfogja és megérti. Figyelme felkelthető, de hullámzó, saját belső világára összpontosul, nehezebben terelhető.
Tájékozódó képessége hiánytalan. Tudata éber, de beteges tartalmak által áthatott. Elégtelen változékonyság. Gondolkodása szűkebb körű, elvont jellegű, kissé szélsőséges. Hallomásoktól, látomásoktól és más hallucinációktól mentes. Hangulata szélsőséges, vegyes. Autisztikus (fantáziák világában élő), elszigetelődő személyiségre jellemző folyamatok figyelhetők meg, nem viseli el, ha valaki megérinti. Ösztönéletében öngyilkos elképzelések, késztetések megléte.

Terápia: csoportos, ill. egyéni foglalkozások mellett napi 20 mg Phenelzin, ami az állapota romlásával párhuzamosan emelkedett.

Osztályunkon való kezelése alatt, a kórházi kezelést eleinte elfogadta, betegségbelátása fokozatosan kialakult, öngyilkos gondolataival megnyugtatóan szembehelyezkedett, de az agresszivitása megnőtt, kezelhetetlenné vált. A kezelés során lidércnyomás lépett fel nála.

Hitelesített kérvény benyújtására a kezelés befejezetlenül maradt, a beteg 11 hónappal korábban elhagyta az osztályt.

Felállított diagnózis:

Borderline personality disorder

Dr. Park Shinwoo szakorvos

Kelt. 2013.05.05 Youngdeungpo-dong 4-93, Youngdeungpo-gu, Seoul

Borderline personality disorder...? Ez meg mit jelenthet? Szerencsére Suho sejthette, hogy nem vagyok pszichológus, ezért egy másik nyomtatott papíron le van írva, hogy mi is ez valójában.

Borderline személyiségzavar

A hangulat szélsőséges ingadozásával, önkárosító tünetekkel és kínzó érzelmi állapotokkal járó tünetegyüttes.

Instabil hangulat

Ingerlékenység

Nem törődnek a következményekkel, hajlamosak váratlan cselekményekre, nem ritkák az erőszakos és fenyegető viselkedésformák.

Érzelmi életük felületes, labilis.

Depresszív lehangoltságok – előtérben áll az egyedüllét és az üresség érzése (félelem az egyedülléttől).
Manipulatív viselkedés.
Nehezen viselik a frusztrációt, érzékenyek, sérülékenyek.
Stresszes helyzetekben paranoid gondolatok, disszociatív tünetek is.

Félelmetes, hogy ez mind igaz Sehunra, legalábbis a felsoroltak közül a nagy részét már tapasztaltam a saját bőrömön. A papírokat az ölembe teszem, és a kezembe veszem a könyvet.

2012.04.08
Dr. Park... Nem tudom, hogy mi értelme van ennek az egésznek. Nem akarom ebbe a szarba leírni minden érzésemet!
2012.06.23
Hajlandó vagyok írni ebbe a szarba, mert amikor ezt olvassa már nem tehet semmit, Dr. Park. Az érzéseimre kíváncsi? Az érzem, hogy semmi keresnivalóm ebben a világban, nincs senki és semmi, amiért azt mondhatnám, hogy „Nekem élnem kell”... Minden éjjel arra ébredek, hogy alig kapok levegőt, és amikor kinyitom a szemeim azt látom, hogy egy sötét lény ücsörög a mellkasomon, és csak bámul. Nem mozdul, tőle én se tudok mozdulni, és ettől megőrülök. Le akarok ugrani egy tetőről, fel akarom vágni az ereim, hogy aztán végignézhessem ahogy elvérzek, be akarom gyógyszerezni magam, a párnám alatt gyűjtöm a napi adagjaimat, hogy aztán egyszerre lenyelhessem az egészet, és örökre elaludjak. Nem tudom még, hogy miként akarok végezni magammal, egyelőre a megfelelő pillanatra várok.
Sayonara!
2012.07.15
Elegem van ebből az egész faszságból! Nem akarok több terápiát, nem akarok itt rohadni!

A folyosóról hangok szűrődnek be, összecsapom a könyvet, és mindent a párna alá dugok az utolsó pillanatban, mielőtt nyílna a zár.
- Miért nem alszol? – lép be Sehun, gyanakvó tekintettel méreget.
- Honnan tudtad, hogy ébren vagyok? – elmosolyodok, hogy ártatlannak tűnjek.
- Láttam, hogy ég a villany... Tehát? – nekidől az ajtófélfának. – Késő van, miért nem alszol? – újra megkérdezi.