9. Fejezet

A jó úton haladva

Elrugaszkodok a faltól, és olyan gyorsan iramodok meg, amennyire az izomlázam engedi. Sehun lomha léptekkel halad felfelé a lépcsőn, a folyosó falának támaszkodva besietek a szobámba, egyenesen a gardróbba. Megállok a szőnyeg közepén, tüzetesen vizsgálom a ruhákat, és a kapkodástól megzavarodva lefagyok.

- Még nem öltöztél át? – lép be Sehun, gyanakodva méreget.

- Alig tudok megmozdulni... – ártatlan tekintettel fordulok felé.

Elmosolyodik, talán egy halk kuncogást is hallok tőle.

- Azt hiszem segíthetek – pajkos mosollyal közeledik.

Állom a tekintetét amíg elém lép, kezeit lassan futtatja a vállaimra, majd a hálóing pántjait lecsúsztatja, és elégedett mosollyal figyeli, ahogy a szatén anyag a földre esik. Kiabálnék, ellökném, és elfutnék, de nem lehet. Vissza kell nyernem a bizalmát, ezért mozdulatlanul állok előtte meztelenül, ujjaimat összekulcsolva tartom magam előtt, szégyenlősen a földre nézek. A pszichopata az egyik beépített szekrényhez megy, kihúzza a fiókot, és fehérneműt vesz ki belőle. Újra elém áll, ujjaimat szétbontogatja, majd a kezeimet bebújtatja a melltartó pántjaiba. A vállaimon eligazítja, majd a hátam mögé lépve becsatolja a csipkés anyagot. Beharapott ajkakkal jön vissza elém, huncut mosoly bujkál a szája sarkában miközben a kezében tartott falatnyi kis bugyiról leharapja az árcédulát. Lehajol, lábaim elé tartja a szintén csipkéből készült fehérneműt.

- Lépj bele – utasít.

Bizonytalanul kapaszkodok meg az egyik egyik vállában, érzem ahogy az izmai megfeszülnek az érintésemtől, de nem szól semmit. Belelépek a bugyiba, amit felegyenesedve felhúz rám. Mélyen a szemeimbe néz, elengedi a vékony anyagot, és a kezei tovább siklanak felfelé az oldalam mentén. Szemeimet egy pillanatra lehunyom, miközben a hideg végigfut rajtam az érzéstől. Sehun tenyerei tovább simulnak, melleim alatt áttérnek a hátamra, a gerincem két oldalán lefelé, majd a fenekembe markolva közelebb húz magához, mellkasom az övéhez feszül. Elkerekedett szemekkel nézek a pszichopata íriszeibe, amik a vágytól csillognak.

- Mi történt, hogy hirtelen ilyen jó kislány vagy? - megemeli az egyik szemöldökét, tenyerei még mindig a fenekemen pihennek.

Nem válaszolok, szótlanul meredek rá, mert nagyon erős a késztetés, hogy megpróbáljam ellökni magamtól. Gyűlölöm, undorodom tőle, az érintésétől sikítva szaladnék, de mindezt leküzdöm magamban. Elenged, szemeimmel követem a mozgását, a vállfákon lógó ruhákat nézegeti, majd az egyiket leakasztja, arról is a fogaival leharapja az árcédulát, majd ismét elém lép.

- Emeld fel a kezeid.

Az izomláztól nehézkesen, halkan nyöszörögve teljesítem a parancsát. Belebújtat a ruhába, a karjaimat azonnal le is engedem, miközben ő a hajamat tűri ki az anyag alól. Átkarolja a derekam, és az ajtó melletti tükörhöz vezet, majd a hátam mögé állva a vállaimra teszi a kezeit.

Végignézek magamon a méregdrága ruhában, aminek a pántjai selyemszalagból vannak, az anyag könnyed gyűrődésekben lóg rajtam, a felső rész világoskék szövete rásimul a testemre, a derekától lentebb pedig sötétedik a szín, a szoknya vége már sötétkékben pompázik a térdem fölött egy arasznyival. A csodálkozásom közben fel se tűnt, hogy Sehun elment mögülem, csak azt veszem észre, hogy újra a hátamhoz lép.

- Lélegzetelállítóan festesz – mormolja, miközben hosszú tincseimet elhúzza a vállamról.

Kezeivel összefogja őket, a rakoncátlan fürtöket is összegyűjti, majd gyengéd mozdulatokkal egy copfba felgumizza a hajam.

- Ez jobb, mint amikor büntetésből megduglak, igaz? – a tükörből rám mosolyog. – Tudnék így is viselkedni veled, de ezt ki kell érdemelned – azon vagyok...

Bólintással jelzem, hogy tudomásul vettem. Karjai átfonódnak rajtam, a hasam előtt összekulcsolja őket.

- Még mindig nagyon haragszom, hogy az irodában találtalak – higgadtan közli. – Ezt nehéz lesz jóvá tenned.

- Igyekezni fogok... – halkan szólalok meg.

Láthatóan meglepődik a válaszomon, majd a döbbentség helyét ismét egy mosoly veszi át. Maga felé fordít, úgy néz le rám, mint akit valami büszkeséggel tölt el.

- Örülök, hogy végre megjött az eszed – végigsimít az arcomon. – Kapsz végre egy kis jutalmat is.

Szavai egyszerre feldobnak és megrémisztenek, mert fogalmam sincs, hogy mit érthet a „jutalom” kifejezéssel. Egy kutyának érzem magam, amit betanításkor büntetnek és jutalmaznak...

Sehun megfogja a kezem, és kivezet a szobából, le a lépcsőn az alsó szintre. Körbenézek, de sehol se látom Suhot. Nyugodtabb voltam, amikor tudtam, hogy ő is itt van.

A pszichopata elenged, a bejárati ajtóhoz megy, majd a cipőmmel együtt jön vissza. Leültet a lépcső egyik fokára, majd leguggol, és a lábamra húzza a tornacipőket.

- Gyere – felegyenesedve a kezem után nyúl, felhúz a lépcsőről.

Miért húzta fel a cipőm? Hova visz? Csak ezek a kérdések ismétlődnek bennem, miközben bevisz a boltíves szobába. Szemeim felcsillannak, amikor látom, hogy elhúzza az üvegajtót, és kilép rajta, engem is kivezet. Megcsap a friss, kinti levegő, és a szabadság keltette érzés mámora szétárad az egész testemben. Úgy érzem magam, mint aki hónapok óta be volt zárva, pedig csak a harmadik napot töltöm ebben a Pokolba. Sehun örömittas mosollyal pillant rám, majd elindul a kert felé, ami hatalmasabb, mint hittem. Az egészet magas, fából készült kerítés veszi körbe, mindenhol zöld fű, a virágágyásokban a szivárvány színeiben pompáznak a növények, és egy kis tó is van az egyik sarokban. Nagyokat szippantok az éltető oxigénből, élvezem ahogy az enyhe szellő simogatja a bőröm.

Sehun iPhoneja vonja magára mindkettőnk figyelmét. Az őrült elengedi a kezem, zsebéből elővéve a füléhez emeli a készüléket.

- Mi van? - csattan, majd pár másodpercnyi néma csend. - Mi?! Lassabban, egy szót se értek!

Tekintete bosszús, ismét eltelik pár másodpercnyi csend.

- Most ugye csak szopatsz?! – kiabál. – Egy perc és ott vagyok! – azzal le is teszi.

Megragadja a csuklómat, és sietős léptekkel indul vissza, nem győzöm követni. Ne! Nem akarok bemenni!

- Bassza meg! – ordítja, miközben behúzza az üvegajtót.

- M-mi a baj? – félve kérdezem.

- Semmi, cica.

Semmi, persze. Oké, hogy valami baj van a fejedben, de kétlem, hogy ok nélkül lennél ilyen ideges. Felvezet a lépcsőn, bemegy a szobámba, én pedig kénytelen vagyok követni. Beérve elenged, és azonnal meg is fordul.

- Sietek vissza – megáll az ajtóban. – Nem akarom, hogy megint mászkálj, ezért bezárlak.

Mi?! Bezár?! Mire észbe kapok már csukódik is az ajtó, és kattan a zár. Csalódott sóhajjal ülök le az ágyra, nyomkodom az izomláztól sajgó combjaimat. Ki hívhatta, és mit mondhatott, amitől ennyire felkapta a vizet?

Már legalább egy órája mászkálok a gardróbszobában, a cipőket és a ruhákat nézegetem, de még bőven van belőlük, amit nem láttam. Egy ruhaüzletben érzem magam. Suho azt mondta nincs barátnője... Akkor mégis minek ez a sok cucc? Törökülésben a puha szőnyegre ülök, kihúzom az egyik fiókot, és feltúrom a tartalmát. Egy selyemszerű anyag kerül a kezembe, kiemelem, és széthajtom, hogy szemügyre vegyem. Elborzadok, amikor felismerem a fekete-vörös anyagból készült fűzőt, az aljához erősített combfixekkel. Grimaszolva hajtom össze és teszem vissza a helyére, ahol még több hasonló szexi fehérnemű van, más-más színekben.

Meghallom a szoba ajtajának nyitódását, felkelek a földről, kimegyek a gardróbból, és meglátom Sehunt, aki a tekintetéből ítélve nem lehet túl jó hangulatban.

- M-minden rendben? – hangom megremeg a félelemtől.

- Nem, semmi nincs rendben! – csattan fel, miközben hajába túr.

Mi rosszat csináltam? Rémülten hőkölök hátra, szemeimmel menekülő utat keresek, de Sehun elállja az egyetlen kijáratot.

- Nem rád haragszom – tekintete megenyhül, közelebb jön hozzám. – De most szükségem van rád, meg kell nyugtatnod...

A torkom kiszárad, egy hatalmas gombóc tömíti el a nyelőcsövem, ahogy a kéjsóvár tekintetébe nézek. Váratlanul elfordul tőlem, és az ágyamhoz lépve a hátára fekszik. Értetlenül nézem őt, amíg kezével nem int felém, hogy menjek oda. Bizonytalan léptekkel az ágy mellé megyek, majd a csuklóm után nyúlva maga felé húz, nagyot nyelve mászok az ágyra. Sehun minden mozdulatomat irányítja, lábamat megfogva utasít, hogy vessem át rajta az egyiket, és üljek a csípőjére. Halkan felnyög amikor ráülök ágyékára, majd felül, arca közvetlenül az enyém előtt van.

- Azt akarom, hogy verd ki nekem – kéjesen suttogja.

Kifejezéstelen arcom mögött hatalmas undor van, a gyomrom pillanatok alatt gombostűfej méretűre zsugorodik. Veszek egy mély lélegzetet, próbálom lenyelni a gombócot a torkomból, de az nem tágít onnan. Sehun visszafekszik, szemeit lehunyva, türelmesen vár amíg összeszedem a bátorságomat. Egy ideig figyelem mellkasa mozgását ahogy veszi a levegőt, majd kiengedek egy sóhajt, és mozdulok. Lejjebb kúszok rajta, hogy odaférjek a nadrágjához. Remegő ujjakkal gombolom ki, majd a sliccét is lehúzom.

- Ne szarozz, csak csináld már! – förmed rám, de a szemei még mindig csukva vannak.

Fújtatok egyet, közben alsónadrágjával együtt lejjebb húzom róla a farmert egészen a combjáig, és elém tárul meredező férfiassága. Próbálom leküzdeni a rajtam eluralkodó undort, szemeimet összeszorítom, és vakon nyúlok hímtagja után. Markomba veszem, és bizonytalanul kezdem húzogatni rajta a bőrt, mire Sehun felsóhajt.

- Keményebben... – teljesítem a kérését, de nem elég neki. – Még... még... még... ah!

Kezem már gyorsan mozog teljes hosszán, mire felszakad belőle egy nyögés. Érzem ahogy megfeszül alattam, szemeimet résnyire nyitva látom, hogy mellkasa mozgása is egyre hevesebb, miközben levegőért kapkod.

- Még! – nyögi.

Parancsára gyorsítok és erősebben zárom köré az ujjaim, amitől a fejét hátravetve nyögdécselni, sóhajtozni kezd. Szemeim a kezemre tévednek, amivel keményen dolgozom rajta, és a felerősödő undortól megint összeszorítom a szemhéjaim. Ez annyira visszataszító... Igyekszem minél hamarabb a csúcsra juttatni, hogy ne tartson sokáig ez megalázó helyzet. Élvezz! Gyerünk... Könyörgöm, élvezz már el! Magamban folyamatosan ezt kántálom, még jobban megfeszítem a karomban lévő izmokat, hogy gyorsítsak a kezem mozgásán.

- A-ah! - szaggatottan nyög fel, csípője elemelkedik az ágytól. - Ah... a kurva...

Hangos sóhajokkal kapkod levegőért, majd hirtelen felszisszen. Kezemet megállítom, szemeimet kinyitva látom, hogy a feje hátravetve, szemhéjai lecsukva, torkán egy izzadtságcsepp gurul végig, majd forróságot érzek a kezemen. Lepillantok, és látom ahogy az utolsó csepp spermája is a kezemen landol, nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne próbáljam lerázni magamról. FÚJ! - visítom magamban. Lemászok Sehunról, és egyenesen a fürdőbe sietek, hogy szappannal lemossam magamról a ragacsos testnedvét.