10. Fejezet

Kockákból épült vár

- Csodákra képes a kezed – mormolja Sehun, miközben visszagombolja a nadrágját.

A fürdőszoba ajtajában állva egy mosolyt erőltetek magamra, ami elrejti a fintoromat. A pszichopata felkel az ágyból, a karját felém nyújtva utasít rá, hogy odamenjek hozzá. Így teszek, azonnal megfogja a kezem, és követem őt, ki a szobából. Felbosszant a tudat, hogy az ujjai a csatok, a karja pedig a póráz, amivel kordában tart. Mint egy kutyát... Utálom ezt.

A lépcsőn leérve megpillantom Joonmyunt, aki tanácstalan tekintettel bámul maga elé. Basszus, végig itt volt?! Elvörösödök, mert nem tudom, hogy hallhatta-e azt, ami odafent történt.

- Szia, Suho... – halkan köszönök.

- Ó – felkapja a fejét, és elmosolyodik. – Szia!

- Vidd ki, sétáltasd meg – mondja Sehun, s elengedi a kezem.

„Sétáltasd meg”?!

- De a szádra vigyázz! – fenyegető pillantásokat vet az idősebb felé.

- Értettem, Excellenciás Uram – pimaszul vigyorog, amire egy grimaszt kap válaszul.

Értetlenül követem a rövid párbeszédet, majd Suho elindul a boltív felé, Sehunra pillantok, aki parancsolón biccent, hogy menjek én is. Fejet hajtva indulok Joonmyun nyomába, be a nappaliba, és ki az üvegajtón. Halkan sóhajtok amikor ismét elér a szabadság érzete, egy pillanatra megállok, az ég felé fordítom a fejem, és élvezem ahogy a napsugarak melengetik a bőröm.

Szabadság – suttogom magamban.

Keserűen elmosolyodok, és tovább követem Suhot a kert végében lévő tóig, majd leülünk az előtte álló kőpadra. Egy ideig csendben fürkészem az előttem fodrozódó víz felszínét, majd Suho felé fordulok.

- Történt valami?

Kérdésemre értetlenül pislogva néz.

- Valaki felhívta Sehunt, ő pedig elrohant. Elég idegesnek tűnt.

Joonmyun felsóhajt, fekete hajába túrva fordul vissza a tó felé.

- Nem szabadna elmondanom – körbepillant, mintha meg akarna győződni róla, hogy Sehun nincs a közelünkben. – A benzinkútról hívtam, mert ma bejött két rendőr, és rólad kérdezősködtek.

R-rendőrök?! Rólam?! Elkerekedett szemekkel bámulok Suhora.

- És...? - nagyot nyelek.

- Azt mondtam nekik, hogy nem emlékszem rád – válaszára a homlokomat ráncolom. - Sajnálom, én csak Sehunt védtem.

- Miért véded őt ennyire?

- Mert a barátom.

- A barátod? - felvonom a szemöldököm.

Suho ismét körbenéz, majd a tekintete megpihen rajtam.

- Az ő édesapja és az enyém egy helyen dolgoztak, ezért szinte együtt töltöttük a gyerekkorunkat. Sehun csak nyolc éves volt amikor a szülei váltak, az apjából egy alkoholista lett, és állandóan bántotta őt. A gyámügy elvette tőle Sehunt, ez által megszakadt vele a kapcsolatom, aztán évekkel később az intézetben találkoztunk újra, és ott tudatosult bennem, hogy teljesen megőrült, amikor még engem is megtámadott.

Hirtelen beugrik egy sor a kórlapról.

- Szobatársak voltatok?

- Ühüm – bólint. – Honnan tudod?

- Olvastam a kórlapon. Te miért kerültél a pszichiátriára?

- Depressziós voltam, miután édesapám elhunyt.

Istenem... az a keserű mosoly az arcán... A szívem összeszorul Suho arckifejezése láttán, ezért inkább terelem a témát.

- Sehunnal hogyan találkoztatok újra?

- Miután kiengedték megkeresett, hogy bocsánatot kérjen – az egyszerű válasz után aprót von a vállain.

Az az ember még bocsánatot is tud kérni? Minél többet tudok róla, annál többször meglep. Már a gyerekkoráról is tudok valamit, és egyre közelebb érzem magam a válaszhoz, hogy miért viselkedik így. És a rendőrség keresett, el se hiszem! Mégis van igazság a földön?

- És hol vannak most Sehun szülei?

- Nem tudom – megint vállat von. – Mr. Park a nevelőapja, de úgy néz rá, mintha a vér szerinti apja lenne... Szerintem most is vele beszél – a ház felé sandít.

- Ő tud erről...? Mármint arról, amit a „fia” művel?

- Ühüm – bólint, mire elhűlök. – Mindenről tud...

Egy felnőtt, érett férfi tudja, hogy Sehun miféle borzalmakat művel, és ezt hagyja?! Magamban ordítozok, nem fér a fejembe, hogy ez valóban igaz.

- Már mondtam, hogy Mr. Park egy befolyásos ember, Szöul tele van az ő cégeivel, vállalataival, és nincs olyan, amit ne tudna elintézni – folytatja Suho. – Sehun biztonsága a legfontosabb számára.

Oké, most már azt is tudom, hogy a pszichopata a kisujját se mozdította azért, hogy ebben a luxus villában lakhasson.Nagyot nyelek, hogy visszafojtsak egy feltörni készülő dührohamot.

- És a rendőrséggel mi lesz? – hirtelen váltással térek vissza a beszélgetés elejére.

- Egyelőre nem tudni, elkérték a biztonsági kamerák felvételeit. Talán pár napba is bele fog telni, mire visszanézik.

- Ezt nem értem, honnan tudhatták, hogy ott keressenek?

- A bankkártyádról. Megvannak az adatok, hogy hol használtad utoljára, és onnantól Szöulig minden benzinkutat meg szállodát átkutattak.

- Miért nem segítettél, hogy megtaláljanak? - felháborodva nézem őt, nem tudom tovább tartani magam.

- Mondtam már, hogy Sehunt védtem – zavartan mered rám. – Próbálok kitalálni valamit, amivel rajtad is és rajta is segíthetek, de ehhez idő kell.

Próbálom figyelembe venni az ő helyzetét is, de egyszerűen nem tudom megérteni. Bólintok egyet, majd a tekintetem a tó vizére szegeződik.

- Öhm... kérdezhetek valamit? – halk, mintha nem is akarná, hogy meghalljam.

- Igen.

- Megcsókolt már?

- Mi? – szemeim elkerekednek. – N-nem, még nem... Miért? – értetlenül pillantok felé.

- Csak kérdeztem...

- Suho! – visszhangzik Sehun ordítása a ház irányából.

Az említett felkel a padról, és a fejével biccent, hogy menjek én is. A fejemben próbálok rendet rakni a sok új információ között. Az apja alkoholista, ezért elvitték otthonról Sehunt, majd ez a Mr. Park – vagy ki – befogadta őt; jóindulatból elküldte intézetbe, ahol csak rosszabbodott Sehun állapota, ezért kihozta onnan; azóta itt él ez a pszichopata, nőket erőszakol, és az apja még most is próbálja menteni a bőrét. Hihetetlen, ha nem élném át, fel se tudnám fogni ezt a drámát, ami itt folyik.

- Beszéltem apával – közli Sehun az üvegajtó előtt állva, kezében az iPhone.

- Mit mondott? - kérdezi Suho, én pedig erőteljesen fülelek.

- Intézkedik – önbizalomteljes mosolyra húzza ajkait. – Nincs gáz.

Sarkon fordul, és bemegy a házba, Suhoval összenézünk, bíztató mosollyal bólint egy aprót, amolyan „Ne aggódj, minden rendben lesz” tekintettel.

- Hyeri! – ordítja a nevemet Sehun, hangjától zeng az egész lakás.

Kinyitja a zárat, nagy lendülettel jön be a szobába, értetlen tekintettel meredek a csillogó szemeire. Kézenfog, kihúz az ágyból, és kisiet a folyosóra. Botladozva követem őt az izomláztól, benyit az egyik szobába, ami tágas, minden kék és fehér benne, de jobban nincs időm körbenézni, mert máris berángat egy másik helyiségbe. Egy fürdőszoba, de nem is akármilyen fürdőszoba. A falon és a padlón lévő csempe mahagóni színű, a plafonba építve felsorakoznak az égők, amik kellemes hangulatot nyújtanak az egész helynek. Az egyik sarokban pezsgőfürdő – ami nagyobb, mint a másik fürdőben a kád –, a másik oldalon pedig egy üvegfal, ami mögött egy focicsapatnyi ember is egyszerre zuhanyozhatna. Díszként néhány kagyló és nagyobb kövek keltik a tengerparti hangulatot.

Még a szemérmetlenül gazdag embereknek sincs olyan fürdőszobájuk, mint ennek az elmebetegnek... A gondolatra halkan morgok egyet, de Sehunt ezt meg se hallja.

- Emeld fel a kezeid – utasít.

- Mire készülsz? – félénken kérdezem.

- Emeld fel! – erélyes szavaira a tenyereim máris a magasban vannak.

Megfogja a szoknyámat, és egy pillanat alatt lehúzza rólam, hanyagul hajítja a háta mögé. Karjaival átölel, lapockáimhoz nyúlva kicsatolja a melltartóm.

- Se-sehun...

- Shhh! – csendre int. – Be vagyok gerjedve – suttogja a fülembe.

Megborzongok a szavai hallatán, de nyugodtságot színlelve, mozdulatlanul tűröm, hogy levegye rólam a melltartót, amit szintén a földre hajít. Megfogja a hajamban lévő gumit, majd gyengéden kihúzza, és a tincseim a hátamra hullanak.

- Vedd le a bugyid – kapom az újabb parancsot, majd kilép a látószögemből.

Kelletlenül, de lehúzom magamról a csipkés anyagot. Megérzem a hátamon Sehun tenyerét, nyomást fejt ki rám, ezért elindulok előre. Elpillantok oldalra, így meglátok egy másik üvegajtót, ami mögött egy szauna van. Mindene megvan, amire csak vágyhat, és nem tud szerezni magának egy barátnőt? Ezen elmélkedek, majd megállít a zuhanykabin előtt, előre hajol, hogy elhúzza az ajtót, közben megérzem a férfiasságát, ami a derekamhoz nyomódik. Betol az ajtón, majd ő is belép, és behúzza utánunk. Ismét előre hajol, férfiassága ismét hozzám nyomódik, miközben megnyitja a csapot. Összehúzom magam, és mindenhol libabőrös leszek, amikor hideg vízcseppek érnek a testemhez, egyszerre három irányból is: fentről, jobbról és balról. A víz pillanatokon belül kellemes hőmérsékletűre melegszik, de én még mindig libabőrös vagyok attól, hogy Sehun pénisze nyomódik hozzám. A víztől elnehezedő tincseimet rendezgeti a hátamon, majd egy idő után elzárja a csapot. Karjaimat összefonom magam előtt, nem fázom, de mégis egyfolytában ráz a hideg. Egy tubus tetejének a nyitódását hallom, majd megérzem Sehun kezét a fejemen, ahogy gyengéden masszírozza a sampont a hajamba. Lehunyom a szemeim, nem tudom tagadni, hogy jól esik ujjbegyeinek lágy érintése. Csak pár percig tart, de úgy tűnik, mintha órákon át kényeztetne, majd finoman hátrahúzza a fejem, hogy ne folyjon a szemembe a vegyszer amikor újra megnyitja a csapot. Kimossa a hajamból a sampont, majd megint elzárja a vizet, ismét hallom egy tubus nyitódását, és kezei ezúttal a bőrömbe masszírozzák a tusfürdőt. Széles tenyerei bejárják az egész testem, a vállaimat, a karjaimat, az egész hátamat, és a fenekemet is. Több időt tölt ott, majd tovább halad lefelé, végig a combjaimtól, a vádlimon át, egészen a talpamig.

- Fordulj meg – nyugodt hangon utasít –, de a szemeid legyenek csukva.

Engedelmeskedek, de szavai hallatán a homlokomat ráncolom. Miért kell becsuknom a szemeim? Nem láthatom őt pucéran, vagy mi? Ha jobban belegondolok... az ágyékán kívül nem is láttam máshol meztelenül. Újabb kérdések tolonganak a fejembe, de azonnal eltűnnek, amint Sehun tenyerei ismét hozzám érnek. Combjaimnál kezdi, majd azonnal a nőiességemhez siklik a keze, amitől a lábaimat jobban összezárom, és felnyitom a szemhéjaim.

- Csukd be! – rám förmed, amitől azonnal visszacsukom őket. - A lábaid!

Veszek egy mély lélegzetet, szétnyitom a combjaim, de így is egészen kis terpeszben állok, és hagyom, hogy a pszichopata tovább mosson. Kezei továbbhaladnak a hasamon, majd a melleimnél ismét elidőzik, óvatosan masszírozza őket. Nem tudom visszatartani, egy remegő sóhajt hallatok.

- Jól esik, igaz? – hangján érzem, hogy széles vigyor van az arcán.

Nem válaszolok, tenyerei helyett ismét vízcseppek érintik a bőrömet.

- Naponta tabletta, vagy fél havonta injekció?

- Tessék? – értetlenül kérdezek vissza.

- Fogamzásgátlás – hogy mi?! – Utálom a kotont, gyereket meg nem akarok – kuncog.

- Öhm... – zavaromban meg se tudok szólalni.

- Jól van, először tablettát kapsz, aztán meglátjuk.

Váratlanul a falhoz présel, szemeim kipattannak, és egy élvhajhász tekintettel találom szemben magam, alfele az enyémhez nyomódik.

- Most nincs rajtam gumi, de elég felajzott vagyok ahhoz, hogy most az egyszer kockáztassak – ujjai bejáratomat simogatják.

Ne! Nem akarom!

- Sehun, most ne... – halkan nyöszörgök.

- De igen, cica – a nyakamba csókol.

Finoman harapdálja, szívogatja a vékony bőrt az artériám fölött, miközben a keze továbbra is odalent munkálkodik. Sokkal gyengédebb, és erre pozitív visszajelzést ad a testem, akaratomon kívül felsóhajtok, szemeimet lehunyom, fejemet a csempének támasztom. Megérzem magamban Sehun egyik ujját, és valami megmozdul bennem, rám tör egy eddig ismeretlen érzés, amiről nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz.

- Lazíts – buja hangon súgja. – Megmutatom, hogy miben lehet részed, ha továbbra is ilyen engedelmes, jó kislány leszel.

Felizgatott. Szégyenteljes tény, hogy egy elmebajos, aberrált perverzre beindulok, azok után ahogy eddig bánt velem, de ez az idegen érzés arról árulkodik, hogy ha az agyamnak nem is, de a testemnek nagyon tetszik amit a pszichopata csinál.

Egyre nedvesebb vagyok odalent, még egy ujj belém nyomódik, ki-be mozgolódnak amit nem tudok sóhajok nélkül eltűrni.

- Ó, Istenem... – zihál Sehun. – Nem tudok tovább várni.

Kezét elveszi az alfelemtől, megfogja az egyik lábam, és a derekára teszi, majd lassan kezd behatolni. A fájdalom egyre jobban nő ahogy férfiassága centiről centire beljebb megy a hüvelyembe. Felszisszenek, szemeimet összeszorítom.

- Sajnálom – megáll. – Lazulj el, és jobb lesz.

Nagy légvételekkel próbálom megszüntetni az izmaim feszülését, miközben Sehun kezei az oldalamat cirógatják. Türelmesen vár egy ideig, majd teljes hossza elmerül bennem, jólesően felmorran.

- Ah, azt a kurva... még mindig olyan szűk vagy – egyik vállamat puszilgatja.

Kéjsóvár hangjától még jobban izgalomba jövök, lassan kezd mozogni bennem, hímtagja a tövétől a hegyéig súrlódik bennem, ami óvszer nélkül különös érzés. A lágy mozdulatai, az apró csókjai, a ránk zúduló vízcseppek, a párás levegő, minden fokozza bennem a kellemes érzést, testem kezd felhevülni. Megremegek, a földön lévő lábamból már most kezd elszállni az erő, koncentrálnom kell, hogy meg tudjam tartani magam.

- Megfoghatod a vállaim – dörmög Sehun a bőrömbe.

Igazi megváltás ezt hallani, eddig tétlenül lógó karjaimmal átkarolom a nyakát, és máris könnyebb megtartanom a súlyom. A kezdeti lassú tempó fokozódni kezd, a pszichopata csípője erősebben lök felfelé, mélyebbre amitől egy újabb jóleső nyögés hagyja el az ajkaim. Fenekemet markolva engem is mozgásra bír, maga felé húz, ez által minden lökésével tövig hatol. Erősen kapaszkodok a nyakába, fejemet is rá támasztom, és levegőért kapkodok. Az eddig ismeretlen érzés egy spirálszerű örvényt képez bennem, amiből a testem minden egyes pontjára sugárzik ez az érzés. Derekán lévő lábammal szorítom magamhoz Sehun testét, még többet akarok belőle. A földön lévő lábamat is felemeli, azt is a dereka köré fonom, és a hátammal jobban a falhoz dőlök, hogy segítsek a súlyom megtartásában. Még egy fokozattal feljebb kapcsol, lökéseitől a bőröm a csempén súrlódik, de a ránk zúduló vízsugaraktól ezt meg se érzem. Szájával a nyakamat és a vállaimat ostromolja, szív, harapdál, csókolgat. Az ingerektől egyre érzékenyebb a testem, érzek minden érintést, a vízcseppeket, a férfiasságot ami megállás nélkül mozog bennem. A fenekemnél tartó karok engednek az erejükből, lejjebb csúszok, de a kezek gazdája még mindig a nyakammal van elfoglalva.

- Sehun... – nyögöm, de a többi szó a torkomon akad.

- Ne félj – zihál –, nem foglak leejteni.

Próbálok szorosabban kapaszkodni a nyakába, de az izmaimat nem vagyok képes megfeszíteni. A tempó lelassul, de a lökések annál erőteljesebbek. Sehun mindig annyira eltávolodik, hogy azt hiszem kicsúszik belőlem, majd vár egy leheletnyi időt, aztán vadul, tövig visszanyomja magát, amitől minden egyes alkalommal csak nyögni tudok, és ezt ismételgeti újra meg újra. Annyira jó érzés. Valami szép lassan épül bennem, mintha a bensőm apró kockákból építene egy várat, ami egyre magasabb és magasabb. Alsó ajkamba mélyesztem a fogaim, hogy megszüntessem az állandó nyögdécselést, az orromon át kapkodok levegőért.

- N-neh... ne tartsd vissza – nyögi Sehun.

Kezei erősebben markolják a fenekem, ismét gyorsan mozog, vad döfésekkel ostromol, amitől az ellenállásom szertefoszlik, ajkam kiszabadul a fogaim közül, és ismét csak nyögök. Ő lök, én nyögök, és ez perceken át így megy.

Lassan épül bennem a vár, a kockák már az utolsó toronynál tartanak, ami egyre magasabb, majd egy pillanatban a vár összeomlik, a kockák szanaszét hullanak. Minden létező izom megfeszül a testemben, mintha egy villámcsapás futna végig a fejem tetejétől egészen a lábujjamig, a hüvelyem összerándul, és szinte sikítok. A földöntúli érzés után minden izmom elernyed, Sehun nyakába borulok, mire ő egy kuncogást hallat két szaggatott légvétel között, majd egy halk morranás kíséretében kihúzódik belőlem, ahogy a karjaiban tart érzem, hogy az egész teste megremeg. Megkönnyebbülten felnyög, majd lassan ereszt le a földre. Nehézkesen felnyitom a szemhéjaim, és az élvezettől ködös tekintettel váltunk egymás felé egy mámoros pillantást. Ő nem lehet ugyan az az ember, aki napok óta itt tart. Nem tudom ki ő, de rabul ejtette a szívem. Istenem, még a gondolataim is megbolondultak.