32. Fejezet

Az élet értelme

 Sehun álomba sírta magát mellettem. Egyenletesen szuszog, karjával még mindig szorosan ölel, feje a mellkasomon pihen. Én nem tudok elaludni, túlságosan elleptek az aggódó gondolataim. Az egésznek Sehun édesapja az oka, talán ő lehet a megoldás is. Még nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni, de ez kiindulási pontnak jó lesz.

Lassan elálmosodok, az elalvás szélén vagyok, amikor Sehun erősen megszorít, és fájdalmas nyögéseket hallat. A szemeim kipattannak, azonnal ébresztgetni kezdem.

- Sehun – a vállait rázogatom. – Sehun, ébredj!

Pár másodpercig szólongatom, végül a szemei kinyílnak, felébred, de még mindig erősen szorít. Lebontom magamról a karját, felülök, és villanyt kapcsolok. Ugyan azt a rémült tekintetet látom, mint minden álma után.

- Jól vagy? – megfogom a kezét, hüvelykujjammal simogatom.

Nem válaszol, egy megkönnyebbült sóhajt hallat. Halk nyöszörgésekkel felül, csak ezután néz rám.

- Megint azt álmodtam...

- Sehun, ez csak egy álom – próbálom nyugtatni. – Miért tartasz ilyen nagy dolognak egy álmot?

- Mert sokszor valóra is váltak.

Megrémülök, de leplezem. Nagyot nyelek, hogy eltüntessem a gombócot a torkomból, szabad kezemmel megsimogatom Sehun arcát, és elmosolyodok.

- Itt vagyok melletted, minden rendben lesz... – halk vagyok, szinte suttogom a szavakat.

Lehunyja a szemeit, fejét a tenyerembe hajtja. Teljesen megváltozott, már köze sincs ahhoz az emberhez, aki az eltávolodásunk előtt volt. Most egy sebezhető, elveszett kisfiúnak látom, aki kétségbeesetten kiabál segítségért.

- Örülök, hogy visszajöttél – rám néz.

Egy apró mosoly van az arcán, de ez se tudja elrejteni előlem a szomorú, megtört lelkét.

- Ne haragudj, hogy felébresztettelek – elveszi magától a kezem, visszafekszik.

Lekapcsolom a lámpát, majd én is így teszek. Ő a hátán fekszik, mellé bújok, és mellkasára hajtom a fejem, hallgatom a szíve heves dobbanásait, miközben átkarol.

„... az egyetlen dolog, ami boldoggá tud tenni...” –jutnak eszembe a szavai.

Boldoggá akarom tenni Sehunt, és ez elnyom bennem minden visszatartó erőt. A hasán pihenő kezemmel végigsimítok a pólóján, lassan haladok lefelé.

- Mit csinálsz? – szinte rémülten kérdezi.

Nem válaszolok, alsónadrágján keresztül kezdem simogatni a még puha, ernyedt férfiasságát. A vékony anyagon keresztül érzem, hogy kezd keményedni, Sehun hosszan felsóhajt.

Kezemet újra felcsúsztatom az alsója korcáig, benyúlok alá, és lüktető hímtagjára markolva, lassan kezdem húzogatni rajta a bőrt. Mellkasa a fejem alatt egyre szaporábban emelkedik, a szíve egy pillanat alatt felgyorsul, és olyan erővel pumpálja a vért, hogy szinte érzem az arcomnak ütődni, minden egyes dobbanásnál.

Egyre nagyobb és keményebb a kezemben, gyorsítok, és beharapott ajakkal figyelem a takaró mozgását.

- Ah! – hangosan felnyög.

Szaggatott légvételei cirógatják a hajam, kezével szorítja a vállamat, de nem olyan erővel, hogy fájjon. Nedves, forró tagját kiveszem az alsónadrág alól, hogy kényelmesebben tudjam tovább izgatni.

Percekig folytatom, már kőkemény a kezemben, a gyomrom remeg az izgalomtól, ahogy hallgatom Sehun nyögéseit, sóhajat. Váratlanul, hirtelen mozdul, maga alá teperve rám nehezedik a súlyával, lábaim közé fekszik.

- Benned akarok elélvezni – halk, kéjsóvár hangon suttog.

Megcsókol, majd áttér a nyakamra, gyengéden szívogatja a bőröm. Egyik kezét levezeti kettőnk közé, nem habozik, azonnal a bugyimba nyúl, ujjait végighúzza a nyílásomon, amitől felsóhajtok. Másik kezével mellettem támaszkodik, a hajába túrok, és a rég tapasztalt, felemelő érzéstől megmarkolom a tincseit. Szörnyen hiányzott az érintése, és erre most jöttem rá, eddig csak a tudatalattim sóvárgott utána. Gondtalanul, két ujja is a hüvelyembe nyomódik, ki-be mozgatja őket. Egy éles sóhaj szökik ki az ajkaimon, érzem, hogy még jobban benedvesedek, a testem felhevül. Sehun ajkai továbbra is a nyakammal vannak elfoglalva, a hajánál fogva, finoman húzom fel a fejét, hogy megcsókolhassam. Nyelveink azonnal összetalálkoznak, vad és izgató táncot lejtenek, simogatják egymást.

Az ujjak kihúzódnak belőlem, ismét Sehun férfiassága nyomódik a szeméremdombomhoz. Csípője lassú mozgásba kezd, felnyögök az érzéstől, ahogy a csiklómhoz dörzsöli magát. Megszakad a csókunk, de a szemeim csukva maradnak. A súly eltűnik rólam, a bugyimat türelmetlenül rángatja le rólam két, forró kéz. Néhány másodpercig nem érzek semmit, majd Sehun a lábaim közé ül, automatikusan szélesebbre nyitom őket. Tenyereivel végigsimít a combjaimon, érintése perzseli a bőrömet. Még helyezkedik a lábaim között, majd megérzem a makkját, ahogy párszor végighúzza a bejáratom felületén. Felsóhajtok, a gyomrom megrándul, a lábaim maguktól fonódnak a dereka köré.

- Lefeküdtél valakivel, amíg otthon voltál? – még mindig simogat.

Résnyire nyitom a szemeim, megpillantom a kifejezéstelen tekintetét.

- Hm? – sürget a válaszadásra. – Igen vagy nem?

Számonkérő a hangja, és ez nem tetszik, hiszen ő több nővel is együtt volt, míg én otthon szenvedtem miatta.

- Igen – hazudom.

- Hm... Nagyon remélem, hogy hazudsz, ugyanis te csak az enyém vagy,és nem adlak senki másnak.

Egy sejtelmes mosolyra húzom az ajkaimat, és újra becsukom a szemeim. Lassan, óvatosan kezd behatolni, a sok nedvtől könnyedén csúszik belém, de így is érzem a feszülő érzést, amitől felszisszenek. Megáll, lomha mozgásba kezd, de csak addig, amíg már bennem van, és ujjai még mindig a combjaimat cirógatják. Minden behatolással egyre beljebb halad, percekig eltart, de sikerül fájdalommentesen, tövig belém nyomnia magát.

- Tudtam, hogy hazudsz... – halkan kuncog. – Jól összeszűkültél.

Nem tudok válaszolni, egy szót se tudok kipréselni magamból. Megáll, amíg a könyökeire támaszkodva rám fekszik. Lassan mozog bennem, de az érzés valamiért sokkal intenzívebb, mintha keményen döfködne. Újra felébred bennem a rég tapasztalt érzés, a gyomrom összeszorul, odalent bizsergek, és minden porcikám lángol a Sehun iránti vágyamtól. Karjaimat a nyaka köré fonom, halkan sóhajtozok alatta.

- Annyira hiányoztál – a nyakam hajlatába csókol.

Begyorsít, keményebben lök, és a sóhajaimból nyögések lesznek. Lábaimmal szorítom a derekát, próbálom minél közelebb húzni magamhoz, hogy még jobban érezhessem. Nem tudok betelni vele, a vágy még mindig marcangol.

- M-mégh... – nyögöm.

Eleget tesz a kérésemnek, ezúttal nagyobbakat lök rajtam, teljes hossza dörzsöli a hüvelyem falát. Megfeszülnek az izmaim, karjaimmal magamhoz húzom Sehunt, hogy egy csókkal magamba fojtsam a kitörni készülő nyögdécselést. Halk sóhajokat, visszafogott nyögéseket lehelek a szájába, míg ő finoman csókol. Rossz tudni, hogy nemrég egy másik lánnyal kefélt, és lehet, hogy az elmúlt három hétben megcsókolt valaki mást is, de azzal nyugtatom magam, hogy most velem van, és ez a fontos.

A hátam alá nyúl, és egy határozott mozdulattal átfordul velem, így én kerülök felülre. Felegyenesedek, tenyereimmel a mellkasára támaszkodok, és ütemesen lovagolok rajta, olyan tempóban, amit őt diktál. Elengedi a derekam két oldalát, fejét hátra vetve sóhajtozik, amit beharapott ajkakkal figyelek. A testem olyan forró, mintha tűzben égnék, Sehun homlokán pedig már gyöngyöznek a verejtékcseppek. Egyre erősebb a gyomromat összefacsaró érzés, ami szépen lassan araszol az alfelem irányába. Sehun hamar megunja, hogy nem övé az irányítás, ezért felül, és egy csókkal teper újra maga alá, a fejem az ágy végébe kerül. Ülve marad, kezei ismét megmarkolják a derekamat, és elveszítem a fonalat, ahogy hirtelen gyors fokozatra kapcsol a mozgása. Minden lökésével hozzám ütődik az ágyéka, a bőrünk jellegzetes, csattanó hangot hallat, párhuzamosan az ütem gyorsaságával. Szemhéjaim lecsukódnak, a mellkasom elemelkedik az ágytól, és nem tudom visszatartani a szüntelen nyögdécselésem, amik elnyomják Sehun halk sóhajait, morgásait.

A gyomromból kiinduló érzés leér a hüvelyemhez, a hátam ívbe feszül, nyögök minden egyes alkalommal ahogy az alfelem lüktet, összehúzódik. Elveszek a bódító érzésben, megszűnik az önuralmam, és szirénaként nyöszörgök, az ágy lepedőjét szorongatva.

Sehun még mindig hevesen mozog bennem, hajtja magát a csúcs felé, ezért én még mindig csak élvezek alatta. Nem telik sok időbe, egy hangos, mély nyögéssel elélvez, forró spermája megtölt, majd rám dől.

Telnek a percek, a zihálásunkon kívül semmi mást nem lehet hallani. Kihúzódik belőlem, mellém fekszik, és a hátára fordulva, lehunyt szemekkel pihen. Kezem a nyakára vezetem, a pólója szélén érzem, hogy nedves az izzadtságtól. Magam felé fordítom a fejét, és közelebb hajolva egy puszit nyomok az ajkaira.

Felnyitja a szemeit, amik boldogságtól ragyognak a sötétben, és mosolyogva magához húz. Ez egy igazi, őszinte mosoly, aminek a látványa melengeti a szívem. Sikerült felvidítanom, és eszébe juttattam, hogy ha másért nem is, de ezekért a pillanatokért érdemes élnie.