33. Fejezet

Vigasz

Másnap kissé nyúzottan, de jókedvvel ébredek. Kinyitom a szemeim, és az első, amit megpillantok, az Sehun nyugodtan alvó arca. Kezeivel és a lábával teljesen magához láncolt, mintha attól félt volna, hogy magára hagyom az éjjel. Az egyik kezemet sikerül kiszabadítanom a szorításából, és eltűröm a frufruját, hogy teljesen láthassam az arcát. Közelebb hajolva egy óvatos puszit nyomok a homlokára, amire egy nyújtózkodással reagál, és még jobban magához húz. Fejét a nyakamba fúrja, s apró puszikat nyom a bőrömre, amit kuncogva fogadok.

– Hogy aludtál? – a hajába túrok.

Újabb puszikkal halmoz el, felfelé araszol, majd a számra ad egy csókot.

– Jól – mosolyog.

Még perceken át, összebújva lustálkodunk, amíg Sehun nem gondol egyet, és rám veti magát. Súlya rám nehezedik, a nyakamhoz hajol, és csókolgatni kezd.

– Ezzel akarod kezdeni a napot? – átölelem.

– Mást nem is csinálnék egész nap – mormolja, majd elhúzódik tőlem.

A karjaimmal nem engedem messzire, visszahúzom magamhoz, és megcsókolom. Érzem, hogy elmosolyodik, kezemet az alsónadrágjához vezetem, és a vékony anyagon keresztül kezdem simogatni a férfiasságát. Belemegy a játékba, a nyakamhoz hajol, és gyengéd puszikkal halmoz el, kezeivel pedig az oldalamat simogatja. Letolom róla az alsónadrágot, és a férfiasságára markolok, amitől felnyög, majd a nyakamba kuncog. Lassan mozgatom rajta a kezem, amitől egyre nagyobb és keményebb. Nem akarja holmi előjátékra pazarolni az értékes időt, ezért eltávolodik, hogy le tudja húzni a bugyimat, majd be is hatol, miközben visszafekszik rám. Jólesően felnyögök, ujjaimat a tincsei közé futtatom, majd ismét egy csókban forrunk össze. Nem túl lassan, de visszafogottan kezd mozogni bennem, kezeimet levezetem a fedetlen hátára, és simogatni kezdem. Ujjbegyeim alatt érzek minden egyes heget, és meglep, hogy nem feszül az érintésem alatt. Bátran térképezem fel a területet, közben nyelve a számba furakszik, és egyre mélyebbre hatol odalent.

Levegő után kapkodva szakítom meg a csókot, a nyakamig felgyűri a rajtam lévő pólót, s ajkaival az egyik mellemre tapad. Kellemes bizsergés járja át a testem, az apró fájdalom ellenére is, ami csak fokozza a túltengő érzéseket.

Perceken át kényeztet a vontatott mozgásával, majd gyorsít a tempón, amitől szorosabban ölelem magamhoz, és hangosan nyögök. Újra az ajkaimat veszi birtokba, hosszasan csókol, majd áttér a nyakamra, szívogatja, csókolgatja a bőröm. Elveszek a bódító érzésekben, már látom előre, hogy ez nem lesz hosszú menet. Az időérzékem teljesen elhagyott, Sehun végig megtartotta magának az irányítást, nem hagyta, hogy bármit is csináljak.

Az utolsókat nyögöm, amikor hirtelen vált, gyorsan és keményen kezd mozogni. Több se kell, átlépek a gyönyör kapuján, a hüvelyem újra és újra összerándul Sehun körül, s a szobát az én nyögéseim töltik be. Két-három lökés után érzem, hogy forró nedv tölt meg.

Sehun zihál egy sort, majd lemászik rólam, és az alsónadrágját igazgatja, miközben bevonul a fürdőszobába. Nyújtózkodok egyet, és valamiért nem tudom leszedni a mosolyt az arcomról. Úgy érzem, mostantól minden rendben lesz, átvészeltünk egy rossz időszakot, ezek után már csak jobb lesz. Kicsit még aggaszt Sehun lelki állapota, mert a szex nem fogja megoldani a problémáit, de minden erőmmel azon leszek, hogy átsegítsem ezen a mélyponton. Feltűnik a telefonom villogása, ezért feloldom a billentyűzárat, és rengeteg nem fogadott hívást jelez. A szüleim úgy tudták, hogy csak a közeli parkba megyek, kiszellőztetni a fejem.

Felülök, elindítom a hívást édesanyámnak, és hevesen dobogó szívvel várakozok.

– Kicsim, hol vagy? Minden rendben? – aggódó hangon kérdezi.

– Minden oké – összegyűjtöm minden bátorságom –, Szöulban vagyok…

– Hol?! – magasra szökik a hangja.

– Kérlek, ne szólj apának… Holnap hazamegyek, valakivel – halkan teszem hozzá.

– Kivel?

– S-Sehunnal – suttogom.

Hirtelen jött az öltet, de talán beválik. Lehet jót tenne neki, ha egy kicsit kiszakadna a megszokott közegből. Bízom az édesanyámban, tudom, hogy támogat mindenben.

– Vele vagy? – ő is halkan beszél, de a hanglejtése dorgáló. – Mit keresel ott?

– Mindent el fogok magyarázni, de kérlek beszéld meg apával, csináljatok úgy, mintha

nem tudnátok ki ő… – másodpercekig nem jön válasz. – Rendben?

– Jól van, de nem tudom, mit fog ehhez szólni apád. Megteszem, amit tudok.

– Köszönöm, szeretlek.

Sehun boldognak tűnik, de a tegnapi viselkedése mély nyomokat hagyott bennem. Még soha, senkit se láttam ilyen elveszettnek és összetörtnek. Az autóban ülve, félve fordulok felé.

– Mit szólnál ahhoz, ha hazajönnél velem? – halkan kérdezem.

– Mi? Gyeongnamba? – meglepetten néz rám. – Miért?

– Lehet jót tenne a tengerparti levegő – mosolygok.

– De te a szüleiddel élsz… – húzza a száját.

– Nem kell találkoznod velük – megfogom a sebváltón lévő kezét. – Elmehetünk egy szállodába is, csak mi ketten.

Nem is kell többet mondanom, azonnal rábólint a dologra. Lehet, hogy nem a legjobb ötlet, de egy próbát mindenképp megér. Ha ez sem válna be, végső esetben muszáj lesz Dr. Parkhoz fordulnom, Sehun tudta nélkül.

Így belegondolva, annyira furcsa ez az egész. Fel se tudom fogni, hogy mennyi minden történt, az életem a feje tetejére fordult, egyetlen nap alatt, amikor találkoztam Sehunnal. Mintha egy film kellős közepébe csöppentem volna, olyan szürreális az egész.

Körülbelül egy hétre való cuccot pakolt össze magának, Oscart pedig Suhora bízta. Lassan sötétedik, órák óta szeljük az utakat, és Sehun fáradtnak tűnik, ugyanakkor félelmet is látok rajta. Megfogom a sebváltón pihenő kezét, s mosolyogva néz rám.

– Minden rendben lesz – próbálom megnyugtatni.

– Tudom…

Újra az útra koncentrál, engem pedig ellepnek a gondolatok. Annyira rossz őt így látni. Szerencsére ismerem a titkos fegyvert, ami csak ideiglenesen tudja elfeledtetni a gondokat, de az is valami. Huncut mosollyal nyúlok Sehun felé, és simogatni kezdem a combját.

– Nem akarsz egy kicsit lehúzódni az útról?

– Minek? – értetlenül pislog.

Nem válaszolok, kezemet az ölébe teszem, és egyből megremeg a váratlan érintésemtől.

– Szerintem ez most nem túl jó ötlet… – sóhajtja.

Kicsatolom az övét, kiszabadítom a nadrágjából, és kezembe veszem a hímtagját. Lassan kezdem húzogatni rajta a bőrt, elégedetten hallgatom Sehun remegő sóhajait. Félreáll az út szélére, de a motort nem állítja le, majd hátra dől az ülésben, és lehunyt szemekkel élvezi a kényeztetésem. Hamar megkeményedik a markomban, kicsatolom a biztonsági övem, hogy könnyedén lehajoljak, és a számba veszem a férfiasságát. Ajkaimat köré zárom, erőteljesen szívom, Sehun a hajamba markol, de nem irányítja a fejem mozgását. Halk nyögéseket, sóhajokat hallat, majd egy copfba összefogja a tincseim, hogy lássa, amit csinálok. Ütemesen mozgatom a fejem, a tövénél pedig a kezemmel izgatom.

– Ah... – egy remegő nyögést hallok, amikor teljes hosszán végigszántok a nyelvemmel.

Ismét ajkaim közé veszem a hímtagját, de ezúttal már ő diktálja a fejem mozgását. Egyre lejjebb nyom, amíg az egész hosszúsága el nem tűnik az ajkaim között. Elenged, hagyja, hogy saját akaratomból folytassam, és minden egyes alkalommal felnyög, akárhányszor megszívom a makkját. Ezt többször is megismétlem, ő közben a hátamat és a tarkómat simogatja, hogy valamit viszonozzon is.

– M-mindjárth…

Próbál figyelmeztetni, de abban a pillanatban megérzem a sós, forró spermát a számba folyni. Összeszorított szemekkel egyenesedek fel, és nehézkesen, de lenyelem a ragacsos anyagot, majd a kesztyűtartóból kivett vízből iszok rá.

– Ki is köphetted volna – kuncog, miközben visszahúzza a nadrágját.

Tarkómra teszi a kezét, magához húz, és egy puszit nyom a homlokomra, majd hálás mosollyal néz rám. Örülök, hogy ilyenkor elfelejti a gondokat, de nem tudom, hogy képes lennék-e folyton ezt tenni, akárhányszor rosszul érzi magát.